A láz és a láz csillapítás

A láz (latinul febris, görögül pyrexia) egy tünet, testhőmérséklet rendellenes emelkedése. Ellentéte az alacsony testhőmérséklet, a hipotermia. A normál testhőmérséklet 36,6 °C. Az agyban a hipotalamusz „hőközpont”-ja okozza, mely a hőtermelés-hőleadás arányt átmenetileg megváltoztatja. A hipotalamusz megváltozott érzékenységét a kórokozók ellen védekező fehérvérsejtekből felszabaduló pirogén nevű anyag váltja ki. Amikor a láz felmegy, a bőr erei összehúzódnak (lúdbőrösség), izomremegés kezdődik fázás (borzongás, hidegrázás) kíséretében. A láz tetőpontján a fázás megszűnik, a bőr kipirul, a hőtermelés-hőleadás arány magasabb szinten stabilizálódik. A magasabb testhőmérséklet fenntartására a vérkeringés gyorsul, a pulzus szaporább lesz.

A láz tartós fennállása a szervezetet megterheli, különösen a szívbetegségben szenvedőkét. Ha a gyógyulás során vagy a lázcsillapítás miatt a hőközponti szabályozás visszatér a megszokott mederbe, a szervezett nagyobb hőleadással állítja be újra a normális testhőmérsékletet, kipirulás, bőséges izzadás lép fel. Az izzadás jelentős folyadék- és sóveszteséggel járhat, amit pótolni kell a kiszáradás és a sokk veszélyeinek elkerülésére..

A különböző betegségekben jellegzetes lázmenetet lehet kimutatni, ezért a betegellátás során a kórházakban lázlapot vezetnek. Egyes nézetek szerint a láz a gyógyulás szempontjából hasznos reakció, mások a lázcsillapításra törekszenek a szervezet erőtartalékainak kímélése érdekében. A láztól való oktalan félelem a lázfóbia.

Okozhatják fertőző betegségek, daganatok, autoimmun betegségek, allergia, erős testmozgás, napfürdőzés, az agy vagy a hipotalamusz sérülése, de lehetnek pszichés okai is. Előfordulhat, hogy nem találják a láz okát; ez az ismeretlen eredetű láz (FUO). Ez rendszerint több hétig is fennáll, és különböző bizonytalan tünetek kísérik, például étvágytalanság, sápadtság, fáradság. Gondos vizsgálatokkal a legtöbb esetben az ismeretlen ok is felderíthető.Lázmérő

Ha a páciens lázgyanús, testének hőmérsékletét egy orvosi hőmérő (lázmérő) segítségével megmérik. Első megközelítésben lázról/hőemelkedésről akkor beszélhetünk, ha
a végbélben mért hőmérséklet eléri vagy meghaladja a 38 °C-ot
a szájban mért hőmérséklet eléri vagy meghaladja a 37,5 °C-ot
a hónaljban mért hőmérséklet eléri vagy meghaladja a 37,2 °C-ot.

Egyes betegségek felismerhető lázmenettel rendelkeznek. A maláriában a lázas-láztalan periódusok követik a kórokozó néhány napos szaporodási ciklusát (visszatérő láz). A tüdőgyulladás állandó lázzal jár, ami néhány nap után oldódik. Szepszis esetén, azaz ha a baktériumok betörnek a vérkeringésbe, a lázgörbe szabálytalan, nagy ingadozásokat mutat, ez a szeptikus láz.

A testhőmérsékletet a hipotalamusz szabályozza. A testhő két módon változhat meg: hasonlóan a lakások hőmérsékletét szabályozó termosztátokhoz, a test hőmérsékletének is van egy “kell-értéke” (ez 36,5 °C); ha ettől az értéktől eltér a test belső hőmérséklete, pontosabban a vér hőmérséklete, mert a hipotalamusz ezt tudja érzékelni, beindulnak azok a folyamatok, amik a testhőt a kell-értékre visszaállítják. Ez történik, ha kánikulában kimelegszünk, vagy télen fázunk.

A második mód, hogy a kell-érték állítódik el, általában magasabb szintre, ez történik fertőzéses betegségek esetén. Általában a kórokozó által termelt anyagok, illetve az immunrendszer által a kórokozó jelenlétére kibocsátott hírvivők képesek a kell-értéket magasabbra állítani. Jellemzően a lázcsillapító gyógyszerek ezeknek az anyagoknak a termelését gátolják meg.

Tegyük fel, hogy a kell-érték 40 °C-ra állt be fertőzés miatt. Kezdetben természetesen a testben 36,5 °C uralkodik, tehát a hipotalamusz úgy érzékeli, hogy le kell állítani a hővesztést, hogy ezt a 40 °C-ot elérje. Ezért a láz kezdetén az ember sápadt, nem verítékezik, didereg, meleg helyet keres, aluszékony, ezek a mechanizmusok mind segítik a testhő emelését. Ha a kell-érték normál szintre áll vissza, a helyzet fordított, a test ilyenkor túl meleg, le kell hűteni, ezért kezdünk el izzadni, kipirulni, hűvös helyet keresünk, ilyenkor a láz csökken.

Nincs közmegegyezés orvosi körökben a láz hasznos vagy káros voltáról. Egyes meleg vérű gerinceseken és embereken in vivo végzett kutatások azt sugallják, hogy a láz elősegíti a szervezet fertőzésekből vagy más súlyos betegségekből való felépülését. Elméletileg a láz az evolúció során azért maradt fenn, mert előnyt biztosít az egyed számára. Az bizonyos, hogy egyes immunválaszok felgyorsulnak a magasabb hőmérsékleten, egyes szűk hőmérséklet-preferenciájú patogének pedig lefékeződhetnek. A végkövetkeztetés úgy tűnik az, hogy mind a láz agresszív kezelése, mind a hőmérséklet kontrolljának teljes hiánya káros lehet. Ezért minden esetnél egyénileg kell elbírálni, mi a jó megoldás.

A láz bizonyos mértékben azért is hasznos lehet, mert olyan magas hőmérsékletre viszi fel a szervezetet, ami egyes kórokozók számára elviselhetetlen lehet. A fehérvérsejtek magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak, ami szintén segíthet a betegség leküzdésében. A láztól való indokolatlan félelmet az orvosi szakirodalomban lázfóbia névvel jelölik. Az utóbbi 20 évben a világ számos országában (például Kanadában, Hollandiában) már egyáltalán nem javasolják a láz csillapítását, vagy csak a közérzet javítása céljából.

A láz lázgörcsöt idézhet elő, ami sápadtsággal, a száj elkékülésével, az izmok megfeszülésével és rángatózással jár. Habár hasonlít az epilepsziás rohamra, semmi köze az epilepsziához. Időtartama néhány másodperctől percekig terjed; ritka az olyan lázgörcs, ami elég hosszú ideig tart ahhoz, hogy agykárosodást okozzon. Gyerekeknél gyakori, a három-négy évesek között 3%. Segíthet a stabil oldalfekvés, és a sérülésveszélyes kemény és hegyes tárgyak eltávolítása. 5 percnél hosszabb lázgörcs esetén mentőt kell hívni. Ha rövidebb, akkor is meg kell beszélni orvossal a további teendőket.

A lázat nem feltétlenül szükséges csillapítani. A láz fontos tünete annak, hogy valami kóros folyamat zajlik a testben, és segíthet a diagnózis során is. Ráadásul, nem minden láz fertőzéses eredetű.

Ha a láz megszüntetése nem is indokolt, a pácienst megfelelő folyadékellátásáról akkor is gondoskodni kell, mivel a láz okozta dehidráció veszélyesebb lehet, mint a láz maga. A folyadékpótlás leggyakrabban vízzel történik, de az alacsony nátriumionszint (hyponathermia) kialakulásának veszélye miatt sportitalok, vagy a direkt erre a célra kifejlesztett italok is fogyaszthatók.

A legtöbben azért vesznek be lázcsillapítót, mert a tüneteket kényelmetlennek találják. A láz megnöveli a pulzust, felgyorsítja az anyagcserét, így potenciálisan megnöveli az idősebb, szívbeteg stb. páciensek terhelését, akár deliriumot is okozhat. Épp ezért, a lehetséges előnyöket össze kell mérni a kockázati tényezőkkel ezeknél a betegeknél. Mindazonáltal, a lázat feltétlenül kontrollálni kell azokban az esetekben, amikor az igen magas láz (hyperpyrexia) fellépése miatt a szövetek is károsodhatnak.

A láz csillapítása során általában az agyban lévő termosztát alacsonyabb hőmérsékletre állítása fő cél, de ezzel együtt a fölös hőmennyiség levezetéséről is gondoskodni kell. Az előbbi lázcsillapító szerekkel (szalicilsav és származékai, paracetamol, ibuprofen) érhető el. A hőleadás növelése elsősorban könnyű ruházat és vékony takaró alkalmazásával, esetleg borogatással történhet (homlokra, végtagokra helyezett nedves törölköző). A test nagyobb felületű hűtésére alkalmas a priznic (az egész testre adott állott vizes borogatás) vagy a hűtőfürdő, amelyeket azonban a gyerekek nagy része kellemetlennek tart. A túl hideg víz alkalmazása, egyes nézetek szerint a bőrerek összehúzódását okozva, akár csökkentheti is a hőleadást. Ennek valószínűleg nincs gyakorlati jelentősége, tekintve, hogy a tapasztalat és a fizikai lázcsillapítás tudományos vizsgálata is a módszert kellően eredményesnek találta. A gyógyszeres lázcsillapításnak lehetnek mellékhatásai, melyek rendszeresen, s nem kis számban (elsősorban dózistévesztés miatt) világszerte okoznak halálos kimenetelű komplikációkat.

Hőemelkedésről 37-38 fokos testhőmérséklet esetén, lázas állapotról 38-39 fok között beszélünk, utóbbit már célszerű enyhíteni, ha lehet, természetes módszerekkel. A 39-40 fok közötti magas lázat pedig kötelező csillapítani, mert fennáll a lázgörcs – néhány percig tartó, az izomzat rángatózásával járó rosszullét – veszélye, amelynek kialakulása 40 fok feletti, nagyon magas láz esetén igen gyakori. Ilyen esetben a lázat határozottan, de nem hirtelen kell csillapítani. A test túl gyors lehűtése ugyanis úgynevezett visszacsapási reakciót válthat ki, vagyis a hirtelen lecsökkentett láz után, a csillapító hatás megszűnésekor még magasabbra emelkedik a test hőmérséklete, és ekkor még nagyobb a lázgörcs kialakulásának veszélye.

A betegek minden orvosi segítség nélkül is átvészelhetik a magas lázat, ami általában nem okoz maradandó károsodást még az agyban sem amíg a 42 fokot el nem éri. Általában csak nagyon ritka esetben megy fel a láz 41 fokra vagy annál magasabbra.

A lázas beteg számára a legfontosabb az ágynyugalom. A láz kialakulásának az időszakában a beteg gyenge, fáradt, didereg ilyenkor vastag ruházattal és meleg takaróval tehetjük kényelmesebbé a helyzetét. A láz kialakulás után pedig a hőleadás elősegítése érdekében inkább könnyű ruházatot tanácsos viselni és vékony takarót használni. Szellőztessük gyakran a betegszobát, hőmérsékletét pedig 22-23 fokra állítsuk be.

A lázas betegeknél szilárd táplálék fogyasztása nem vagy csak kis mennyiségben ajánlott, ám különösen oda kell figyelni az izzadás miatt eltávozó nagy mennyiségű folyadék pótlására. Itassuk a beteget sok vízzel, gyógyteákkal vagy cukrozatlan gyümölcs levekkel. A só pótlását pedig levesekkel vagy zöldség levekkel érhetjük el.

Gyógyteák közül a csipkebogyónak, a bodza levélnek , a hársfának, a kamillának és a legyezőfűnek tulajdonítunk lázcsillapító hatást. A bíbor kasvirág gyökerének alkoholos kivonata (Echinacea csepp) az influenza megelőzése mellett lázcsillapításra is kiváló. A gyógynövényeket megvásárolhatod itt.

Az Ayurvéda gyógyítók elsősorban a gyömbért használják lázcsillapításra. Keverjünk 2-3 csepp gyömbér levet 1 teáskanál mézbe 2-3 óránként.

Készíthetünk teát:
1 teáskanál fahéjból, 2-3 szem kardamom magból és 2 teáskanál gyömbérből. Csavarjuk bele egy fél citrom levét és mézzel édesítsük.
A görögszéna magból
1 teáskanál morzsolt oregánóból és ugyanannyi majorannából (1 liter vízhez)
1 teáskanál bazsalikomból 1 teáskanál fekete borssal (1 csésze forró vízhez).

A fűszereket megvásárolhatod itt!

A gyümölcsök közül fogyasszunk sok almát, narancsot, grapefruitot, friss ananászt, barackot vagy azok frissen csavart levét.

Homeopátiás szerek közül lázcsillapításra a Belladonna C15 és a Aconite napellus javasolt.

A legáltalánosabb lázcsillapító módszer a hűtőborogatás és a hűtőfürdő. A hűtőfürdőt mindig test melegre készítsük. Tehetünk a vízbe pár csepp borsmenta és gyömbér olajat vagy friss gyömbér szeleteket. Fokozatosan hűtsük le a vizet 34-35 fokosra. 5-10 perc múlva töröljük a beteget szárazra és jól szellőző pizsamában fektessük le.

Hűtőborogatás: gyors hatás eléréséhez minél nagyobb testfelületet borítsunk be hideg vízbe mártott törülközővel. Tovább gyorsíthatjuk a hatást, ha almaecetet keverünk a borogató vízbe. Áztassunk be 10 percre 5-6 vékony szelet burgonyát alma ecetbe. Tegyük a lázas beteg homlokára, takarjuk be vizes ruhával.

Láthatjuk tehát, hogy sok eszköz áll a rendelkezésünkre (a gyógyszereken kívül is) a láz csillapítására. Azonban érdemes mérlegelni, hogy mennyire van szükség rá. Hagyjuk a szervezetünket, hogy gyógyítsa saját magát de biztosítsunk mindent a számára, hogy ezt hatékonyan megtehesse.

Nyári Zsuzsa

http://en.wikipedia.org/wiki/Fever
http://www.homemademedicine.com/home-remedies-fever.html
http://www.mayoclinic.com
http://hoxa.hu
http://homeopatia.info.hu
http://www.sciencedirect.com

Szólj hozzá!