„E”-szám-misztika (Titokzatos élelmiszer-adalékanyagok)

A természetes egészségmegőrzésre és az egészséges táplálkozásra érzékeny olvasóink biztosan találkoztak már mindenféle rémtörténettel az E-számok kapcsán. A Zöld Újság, mint már oly sok esetben, igyekszik higgadtan áttekinteni a helyzetet. Alábbi írásával segítségünkre volt ebben Dr. Lenkei György háziorvos, a Táplálkozáskutatók Tudományos Tanácsának elnöke.

Régen az emberek maguknak termelték meg és maguk dolgozták fel az élelmiszereket. Ez rendkívül sok időt vett igénybe az életükből, viszont mindig viszonylag friss, illetve frissen feldolgozott élelmiszerekhez jutottak. Azonban az is jellemezte ezt a korszakot, hogy csak azt fogyasztották, ami a környéken, az adott időben megtermett, illetve rendelkezésre állt. Az északi emberek nem ehettek banánt, viszont a hideg miatt könnyen tudtak húsokat tartósítani. A délieknek gondjaik voltak a romlandó ételek tartósításával, ezért pl. az arabok minden reggel frissen vágtak állatot, viszont mindig volt friss gyümölcsük stb., stb.

Mostanában az emberek nagyon kevés időt szánnak az élelmiszerek előállítására, beszerzésére, feldolgozására. Jellemző, hogy nem csak olyan élelmiszereket fogyasztunk, amelyek az adott helyen és időben megteremnek, hanem a világ számos pontjáról származó élelmiszerféleség megtalálható a táplálékaink között. Ezen kívül viszonylag kevés ember termeli meg azt az élelmiszer mennyiséget, amit viszonylag sokan fogyasztanak. Azaz ipari jellegű folyamatok, tevékenységek kerültek az élelmiszerekkel kapcsolatba. Ezek az ipari folyamatok pedig korábban nem használt anyagok felhasználását teszik szükségessé.

Manapság egy átlag ember nem akar minden reggel csirkét vágni, de igényt tart arra, hogy minden nap friss csirkecomb legyen az asztalán. Sőt, panírozni sem akar minden nap, ezért örül, ha eleve így árulják a csirkecombot. Egy mai ember nem akar minden nap kimenni a halpiacra, de szeretne minden nap halat enni. Egy mai ember nem akar minden nap földet kapálni, de szeretne minden nap hagymát enni. Ráadásul azt is szeretné, ha minden élelmiszer friss, gusztusos, szép színű, jó illatú, gyárilag egyformára szeletelt, előre panírozott, és lehetőség szerint előfőzött, fogyasztásra kész állapotban kerülne hozzá. Különben – ha egy élelmiszer nem felel meg az elvárásainak – nem vásárolja meg. Az ipar kiszolgálja az emberek igényét. Ehhez különböző adalékanyagokat is használnak.

Amikor már nagyon sok adalékanyag volt használatban, az európai államok létrehoztak egy olyan adalékanyag listát, aminek az elemeit biztonságosnak ítélték meg. Tekintettel arra, hogy ez a lista Európában érvényes, „E” listának nevezik (E ~ Európa). A nyelvi különbségek kiküszöbölése érdekében pedig számozással látták el a lista elemeit. Így keletkeztek az E-számok. Az E-számok a konkrét anyag mellett egyéb standardokat is jelentenek, mint pl. milyen tisztaságúnak kell lennie az adott anyagnak.

Az USA-ban egyébként E-szám helyett az INS (International Numbering System for Food Additives ~ az élelmiszer-adalékanyagok nemzetközi számozási rendszere) jelölést használják. Ott olyan engedélyezett adalékanyagok is vannak, amelyeket az EU-ban jelenleg nem engedtek meg.

Tehát maguk az adalékanyagok viszonylag régi dolgok, és ezek egyezményen alapuló jelölésére találták ki az E-számokat. Ha megnézzük az összes E-számot, akkor nagyon sok érdekes dolgot fedezhetünk fel. Például az oxigén E-száma: E948. A nitrogéné pedig: E941. Tehát a levegő, amit percenként kb. 16-szor lélegzünk be, 78 % E941-ból és 21 % E948-ból áll. Egy átlagember természetesnek veszi, hogy levegőt lélegzik be. Viszont szinte biztos vagyok benne, hogy elszörnyülködne, ha megtudná, hogy minden lélegzettel nagy mennyiségű E941 és E948 jut a tüdejébe. Ha így találkozna az adattal, talán azt gondolná, hogy súlyos veszélynek teszi ki az egészségét.

A lista gondos tanulmányozásával látható, hogy számos olyan tétel van rajta, ami kifejezetten nélkülözhetetlen az élethez, az élet fennmaradásához, és már ősidők óta része a természetnek pl.:
E101: riboflavin, azaz B2-vitamin.
E140: klorofill, minden zöld növényben megtalálható, a fotoszintézis (azaz a napfény tápanyaggá alakításának) nélkülözhetetlen része.
E161b: lutein, egy vitaminszerű anyag, nélkülözhetetlen a látáshoz, az egészséges szem egyik pontján nagy mennyiségben fordul elő (ezt a helyet sárgafoltnak hívják, mert a benne lévő luteintől valóban sárga).
E270: tejsav, minden savanyított tejtermék összetevője, és például megtalálható a nők hüvelyében is, ahol védő hatást fejt ki a kórokozó baktériumokkal, gombákkal szemben.
E290: szén-dioxid, a kilélegzett levegő bőven tartalmazza. A vérben lévő oldott szén-dioxid például arra ingerel minket, hogy vegyünk levegőt.
E300: aszkorbinsav, a C-vitamin másik neve.
E322: lecitinek, megtalálhatók minden sejt sejthártyájában, a tojásban stb.
E330: citromsav, minden limonádéban, citromban, narancsban stb. bőségesen található. Amikor bármilyen tápanyagot energiává alakítunk, elkerülhetetlen, hogy citromsav is keletkezzen a szervezetünkben. Szent-Györgyi Albert többek között az ezzel kapcsolatos felfedezéseiért is kapta a Nobel-díjat.
E440: pektinek, talán nincs olyan gyümölcs a világon, ami nem tartalmaz ilyen anyagot.
E460: cellulóz, minden növény szára bőségesen tartalmazza, de akár papírt is lehet belőle készíteni.
E507: sósav, a gyomorsav nagy mennyiségben tartalmazza, lehetővé teszi, hogy megemésszük az ételeket.
E620: glutaminsav, valószínűleg nincs olyan fehérje a világon, amiben nincs benne ez az összetevő.

Látható tehát, hogy az E-szám fogalma közel sem azonosítható azzal, hogy az valamilyen káros, az életre veszélyes anyagot jelöl. Sőt, nagyon gyakran ennek éppen az ellenkezője igaz.

Igaz, vannak a listán olyan anyagok is, amelyeknek a megítélése már nem ilyen egyszerű, nem fekete-fehér. Azonban minden E-számmal jelölt anyagról elmondható, hogy a tudomány mai állása szerint, az adataink és megfigyeléseink szerint elegendő mértékben biztonságosak, és vélhetően nagyobb haszonnal jár az alkalmazásuk, mint amennyi veszélyt hordoznak magukban. Előfordulhat az is, hogy újabb ismeretek birtokában, módosítják a listát, és megengedik egy korábban tiltott anyag használatát, míg megtiltják egy korábban engedélyezett anyag alkalmazását.

Természetesen én is egyetértek azzal, hogy jobb lenne adalékanyag mentesen étkezni, minden nap frissen vágott malacból származó sültkolbászt ebédelni. Jobb lenne, ha a tél közepén is friss, ropogós szegedi paprikát ehetnék a reggelimhez, és frissen „szüretelt” uborkát karikázhatnék hozzá. Jó lenne, ha a komornyikom a reggel levágott malacból frissen készült májpástétomot szolgálna fel esténként, de se komornyikom nincsen, se mesterszakácsom, és a saját időmet is sajnálom arra, hogy egész nap a konyhában álljak. Így marad a bolti (éttermi) sültkolbász, a kenőmájas és a savanyú uborka befőtt az E-számokkal együtt.

Ha sokat olvasgatunk az E-számok témájában, találkozhatunk olyan írásokkal, amelyek a veszélyeket hangsúlyozzák, és olyanokkal is, amelyek az E-számok biztonságosságáról szólnak. Találkoztam például olyan badarsággal, hogy a nátrium-aszkorbátot kockázatosnak, sőt veszélyesnek ítélték meg. Pedig, aki egy kicsit is józanul gondolkodik, az tudja, hogy egy olyan növényben, például egy szép piros almában, amiben van nátrium és aszkorbinsav (C-vitamin), abban van Na-aszkorbát is. Tehát ez is egy olyan biztonságos „adalékanyag”, amit ezer éve kitalált a jó öreg természet. De valóban van a listán olyan anyag is, mint a mostanában oly divatos aszpartám (E951), amiből célszerű a lehető legkevesebbet fogyasztani.

A magam részéről alapvetően törekszem arra, hogy fölösleges adalékanyagoktól mentes, jó minőségű élelmiszereket, termékeket fogyasszak. Nagyon nagy becsben tartom az egészséges táplálkozást. Azonban elfogadom azt is, hogy vannak szükséges adalékanyagok, és különösen elfogadom az olyan anyagok adalékanyagként történő alkalmazását, amelyek egyébként is fontos élelmiszer összetevők. Ilyen például az aszkorbinsav, ami önmagában is élelmiszer, de adalékanyagként is használható.

Az adalékanyagok alapvetően arra valók, hogy tudatos felhasználással jó minőségű, gusztusos, jól használható, csomagolható, biztonságos élelmiszereket állítsanak elő. Nem szabad azonban arra használni őket, hogy egyébként eladhatatlan, gusztustalan, egészségre veszélyes élelmiszereket olyan mértékben feljavítsanak velük, hogy azzal a fogyasztókat be lehessen csapni.”

Természetesen arra biztatjuk olvasóinkat, hogy ezután is maguk döntsék el mit esznek meg vagy mitől tartanak. Reméljük, hogy sikerült a döntésekhez némi „adalékkal” szolgálnunk.

Forrás: http://www.zoldujsag.hu
http://hu.wikipedia.org/wiki/E-sz%C3%A1mok

Szólj hozzá!