Kicsit másként az allergiáról…

A mára civilizációs népbetegséggé lett allergia immár olyan méreteket öltött, hogy szinte követhetetlenné vált.
Évről évre rohamosan nő azok száma, akik több-kevesebb sikerrel küzdenek az allergiával. Sajnos évek óta folyamatosan nő a gyógyszerekre, kemikáliákra fordított összeg, ugyanakkor ezzel fordítottan arányos a gyógyult vagy tünetmentes betegek aránya.

Tudom, hogy az allergiásoknak már az is eredmény, ha vannak tünetmentes időszakaik. De nem ez a végső megoldás. Higgyék el, van lehetőség a teljes gyógyulásra!

Gondoljanak vissza: mikor jelentkeztek allergiás tüneteik? Rá fognak jönni, hogy mielőtt „megbetegedtek”, ugyanazok az anyagok, tárgyak, növények, ételek stb. vették körül Önöket, mint most. Csak történt valami…

Felborult az immunrendszerük! Így aztán minden külvilági ingerre adott reakció túlzottá vált, az immunvédelmi rendszer nem tudta visszaállítani az egészséget jelentő egyensúlyt.

Immunrendszerünk krónikus gyengeségének számtalan oka lehet. A teljesség igénye nélkül:
az elszakadás a természettől, a folytonos rohanás, stressz, kapkodás, időzavar, a napi taposómalom, az értéktelen, tápanyagot nem tartalmazó ételek, a rendszertelen étkezés, indokolatlanul sok cukor-, só-, zsírbevitel, alkohol- és túlzott mértékű kávéfogyasztás, cigaretta, mozgásszegény életmód, emberi kapcsolataink elsivárosodása.
De nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a környezetszennyezést, a szintetikus anyagok, gyógyszerek, vegyszerek mértéktelen alkalmazását, a friss levegő hiányát, az életet jelentő erdők, fák, növények ijesztő mértékben fogyatkozó számát sem.

Tudatossággal, tenniakarással és annak a vezérelvnek a szem előtt tartásával, hogy a világban minden mindennel összefügg, az egyén és a környezet folyamatosan kölcsönhatásban vannak egymással – az allergia nemcsak tünetmentessé tehető, hanem gyógyítható is. Számtalan szelíd gyógymód létezik, amelyek segítségével visszaállíthatjuk immunrendszerünk megfelelő működését, de önmagukban, kizárólag e módszerektől nem remélhetünk gyógyulást.

Az akadémikus orvoslás módszerei és a komplementer (kiegészítő) terápiák, a homeopátia, az akupunktúra, akupresszúra, a Bach-virágterápia, a fitoterápia, az aromaterápia és társaik, mind-mind támogatást, segítséget nyújtanak a gyógyuláshoz.
Viszont az elhatározást („meg akarok gyógyulni”) az egyénnek kell meghoznia, és elsősorban önmagában bízva kell a gyógyulás útjára lépni. Tudatosítani kell, hogy a gyógyulás nem a gyógyító felelőssége. A beteg nem háríthatja el magáról a terhet azzal, hogy elmegy a gyógyítóhoz, átadva ezzel a gyógyulás-gyógyítás minden felelősségét.

Aktív közreműködést igényel a gyógyulás folyamata gyógyítótól és betegtől egyaránt. Fontos a lelki egymásra hangolódás, hogy elfogadják egymás személyiségét, tudjanak együttműködni, kapcsolatuk a bizalomra épüljön.

Ha mindez megvan, jöhet a következő lépés: a tudatos életmódváltással, szemléletváltással csodákra lehetünk képesek!
Higgyék el, az allergia esetében is erről van szó!

Szervezetünk testi-lelki méregtelenítésével kezdjük az immunrendszer felbomlott egyensúlyának helyreállítását. Ez az első és egyben talán a legnehezebb feladat.
Szakítás az eddigi életmóddal, egy másfajta, merőben új életvezetés kialakítása.

Megváltoznak táplálkozási szokásaink is: törekszünk az értékes ételek fogyasztására, sok zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabonából készült kenyérfélék, sok-sok zöldfűszer, tejtermékek, sovány húsok, hidegen sajtolt olajok, aszalt gyümölcsök kerülnek étrendünkbe – lehetőleg minél több nyers vagy minél kisebb mértékben feldogozott formában.
Igyunk ásványvizet, forrásvizet, zöldteát (jobban frissít, mint a kávé és számos betegség megelőzésében játszik főszerepet), gyógyteákat, frissen facsart zöldség- és gyümölcsleveket, fogyasszunk zöldségleveseket.
Kerüljön étrendünkbe sok savanyított tejtermék, ezek élőflórái nagyon kedvező hatással vannak bélrendszerünkre.

„Táplálékod legyen orvosságod.”- mondta Hippokratész, és napjainkban ennek egyre nagyobb a jelentősége.
Amit megeszünk, abból építkezünk, tehát ami bekerül szervezetünkbe, az határozza meg egészségi állapotunkat. Ha a fentiek szerint étkezünk, akkor jó eséllyel állítjuk vissza szervezetünk sav-bázis egyensúlyát is.

Törekedjünk arra, hogy napjainkat a rendszeresség jellemezze.
Állítsunk össze napirendet, olyat, amit nagyjából tartani is tudunk.
Fontos a közel azonos időben történő lefekvés (gondoljunk arra, hogy igazán pihentető, hasznos alvás az éjfél előtti időszakban történik), a rendszeres étkezések (naponta többször, keveset), mozgás, korai felkelés.

A rendszerességgel harmonizáljuk belső szerveink működését, megkönnyítjük immunrendszerünk feladatát és nem utolsósorban lelki egyensúlyunkat is helyrehozzuk.

Minden nap legyen időnk magunkra!
Amikor a külvilágot kikapcsoljuk, csak önmagunkkal és gondolatainkkal vagyunk elfoglalva. Engedjük el ezekből azt, ami negatív, tartsuk meg és fogadjuk be a jót, a pozitívumokat!
Közben hallgassunk zenét, sétáljunk, kocogjunk, végezzünk légzőgyakorlatokat, érezzük jól magunkat!

Tudom, sokan azt mondják, erre nincs idő.
De gondoljuk végig az 1 nap alatt lefutott üresjáratainkat, és mindjárt kiderül, bizony van idő. Néhány nap alatt olyan megszokottá válik, mint a többi megszokott, motoros teendő.

A nyugodt, jó levegőjű hálóban történő pihentető alvás, a relaxálás, a jóga, a légzőgyakorlatok, mind egészségünket szolgálják. Alkalmazzuk őket, éljünk az általuk nyújtotta lehetőségekkel!

A természetes gyógymódok, a helyes életvezetéssel, életmóddal együtt képesek szervezetünk öngyógyító erőinek mobilizálására. Használjuk ezeket az eszközöket, éljünk ezekkel a kíméletes, szelíd, de annál hatékonyabb módszerekkel.

Ha ezek mindennapi életünk részévé válnak, máris nagy lépést tettünk az egészség felé.
A megfelelő életritmus, a harmónia testi-lelki kiegyensúlyozottságot, nyitott, egészséges személyiséget eredményez.
Mindez javítja keringésünket, emésztésünket, szerveink működését, ellenállóbbak leszünk a negatív külső hatásokkal szemben és immunrendszerünk újra képessé válik feladatának ellátására.

Végezetül: képzeljük el, hogy immunrendszerünk egy vár, védelmez, óv bennünket a külső, káros hatásoktól. Ha rés keletkezik rajta, sérül a rendszer, borul az egyensúly, megszűnik a védelem. Elsősorban tőlünk függ, hogy ez a részben szerzett, részben örökölt „vár” sokáig stabilan álljon körülöttünk.
Támogassuk, erősítsük! Higgyék el, meghálálja!

Horváth Adrien
Természetgyógyász

Szólj hozzá!